Orsoly világa

Már régóta akarok venni valami jó kis csicsás, rózsaszín, lehetőleg szőrös, zárható naplót, de kénytelen voltam szembesülni a valósággal: Ilyen holmikra nincs pénzem. Főleg karácsony előtt. Így hát marad a blogolás, amitől amúgy néha sikítófrászt kapok. Van abban valami morbid, hogy ha meg akarom tudni, hogy mi van az ismerőseimmel, nem felhívom őket, hanem bepötyögök egy honlapcímet, és olvasgatom a blogjukat... Na mindegy, hát most majd ők is olvashatják az enyémet, és a valódi kommunikáció tényleg megszűnik közöttünk. Yippie!

A másik dolog, amit ma észrevettem, hogy nem tudok gépelni, mindig ugyanazt rontom el, a "hogy" szót. Csak ma kb. 20* írtam le így: pl. hog ymi van vele
Szerintem ez is az egyik jele annak, hogy valamilyen súlyos betegségem van, és ez egy újabb tünet a memóriazavarok mellett.:D

Ehh, ráadásul ma megint világgámenős hangulatom van, néha előjön ez belőlem, hogy el akarok menni valahova, ahol nyugi van, nincs senki más. Ezt a helyet általában egy elhagyatott tengerpartnak képzelem el, pedig nem is szeretem a tengert. De odaképzelek egy nyugágyat, amitől máris jobban tetszik a hely. Persze ha már naplóra sincs pénzem, akkor nem érdemes a tengerpartról álmodozni, de nem baj, Pécsen már van világgámenős helyem, csak sajnos picit hideg van ott. A székesegyház előtti park egyik padja ez a hely, este a legjobb, amikor a templom ki van világítva, a Judit is azt mondta róla, hogy úgy néz ki, mint valami óriási mécsestartó. Nappal is nagyon szép, de mióta láttam este is, nem tudok elképzelni annál szebbet. jajjdehiányzik

Na mindegy, szóval rossz kedvem van, igazából nem is tudom, hogy miért. Persze tudnék sorolni egy-két okot, de konkrétan nem tudom megmondani, hogy melyiktől érzem magam igazán rosszul, hosszan panaszkodni meg nem akarok. Meg persze már kinyávogtam magam Csének, meg Vivinek, ők végülis eléggé felvidítottak. Meg annak is örülök, hogy Yogee lesz a párom a 3-ai vacsorán, őt annyira nagyon szeretem! Majdnem annyira, mint Maját, és az már nagy szó! Hülyén hangzik, de nem tudom, mi lenne velem nélkülük:( Jó érzés, hogy van pár ember, akikre számíthatok, és talán még jobb, hogy vannak, akik rám számítanak. Maja kedden annyira aranyos levelet hagyott a fakkomban! Teljesen visszahozott vele az életbe. Már azt se bánom, ha lannyernak hív!:D Végülis az Orsolykát is megszoktam... A levelet elteszem emlékbe, de azért pár vicces részt itt is meg kell örökíteni:

"Ez egy titkos, sokak számára lehetetlennek tűnő megbízás lesz, melyre csak egy különleges, sárga-fekete pepita, bundás, szárnyas, ágas-bogas kismedve lehet képes!"

"Anyádtól örököled erődet, kitartásodat, harci szellemedet, az akaraterőt és minden hasonlót, míg atyádtól bundád járt néked!"

Mára ennyit, holnap csakazértis vidámabb leszek!